Információ - Tárkányi Béla Könyvtár és Müvelödési Ház

Elérhetőség: 4069 Egyek, Fő u. 57.

Tel.: 06-52/579-004
       06-20/598-0331

Csoportos látogatás esetén mind telefonon, mind előzetes bejelentekzés alapján a fentiektől eltérő időpontban is látogatható a Tájház.

Az Egyeki Tájház épületének és kiállításának  bemutatása

Címe: Egyek, Fő (korábban Vöröshadsereg) út 57.

1. Az tájház épületének bemutatása

A tájház a falu központjában, a Fő utcán, a település régi építésű részén található. Tipikus gazdagparaszti lakóépület, a hozzákapcsolódó, vele egy fedél alatt lévő gazdasági épületekkel. A lakóépület építtetője több mint 10 kh saját földön gazdálkodott az 1920-as évekig. Az épület 1895-ban a család tulajdonában lévő telekre épült. Az építtető fia mintegy 32-33 kh-on gazdálkodó középbirtokos lett a XX. század közepére.
A lakóházat méretei, az alaprajzi tagolása, külső formai megjelenítése alkalmassá teszik arra, hogy a településen gyűjtött berendezésekből, bútorokból, használati és viseleti tárgyakból olyan tájház jöjjön létre, mely a módosabb paraszti lakóházépítés, berendezés és lakás- és telekhasználat egyeki hagyományait örökítse meg.
A berendezett kiállítás az 1960-as évek legelejéig követi a család élet- és munkakörülményeinek alakulását. Ekkor vezették be a villanyt, ezidőtájt lépett be a ház egykori tulajdonosa a mezőgazdasági termelőszövetkezetbe. Így ezek korszakhatárként értelmezendők.
A tájháznak kiválasztott épület szoba-konyha, szoba-kamra alaprajzi tagolású, azaz négy helyiségből álló, vályogfalú, alapozás nélküli, nádfedeles, nyeregtetős ház. Utcai homlokzatán a padlásteret igényesen kiképzett deszkaborítás zárja, melyet függőleges és legyezőszerű, pávafark szerű deszkaelemekkel applikált formák, illetve kifűrészelt kereszt és csillag alakok díszítenek. Az oromzaton kovácsoltvas kereszt található.
Az udvari homlokzaton lévő, a pitvar és az utcai szoba előtt húzódó tornác az utca felől zárt. Emiatt aszimmetrikus hatású az utcai homlokzaton elhelyezett két ablak térbeli elhelyezése. A négyszögletes kőoszlopokon nyugvó, felül gerendával tartott tornác igen jellegzetes a módosabb parasztportákon ezen a vidéken. Az épület födémszerkezete mestergerendás fafödém, a padlástéren sár tapasztású. A szarufák a padlásteret magasító sárgerendákra nyúlnak.
A lakóházat a benne lakók hagyománytisztelete és a szűkös anyagi körülményei mentették meg az eltűnéstől. Az önkormányzat 2002-ben vásárolta meg, de az eredeti bútorzat jelentős részét a régi lakók magukkal vitték új lakóhelyükre vagy eladták a falubelieknek.

2. A "Népélet Egyeken a XX. század első felében" című állandó kiállítás

A lakóépület négy helyiségből álló, négyosztatú ház.
A tornácról a pitvarba lépünk, mely egyben a konyha volt. A bejárattal szemközti falon, a hátsó kisablak közelében volt a kétrészes, üveges kredenc, melynek felső polcain porcelán vagy agyagcserép tálak, tányérok, csészék sorakoztak. Alul helyezték el a nagyobb edényeket. Az udvari szoba felőli, bejárati ajtó melletti sarokban a vizeslóca, stelázsi lehetett, ahol az 1940-es évektől már 2-3 zománcozott kannában tárolták a szemben lévő ipartestületi, fúrott kútról, kannában hordott vizet. A lóca fölött egy ruhaakasztó fogas is volt. A másik sarokban volt a vaspálcából formált mosdóállvány és a tisztálkodásra alkalmas zománcozott lavór. Itt törülközőt, kefetartót illetve dísztörülközőket helyeztünk el.
Két kulinaajtó nyílik a konyhából. Az egyik az utcai szoba fűtését, a másik az udvari szobában lévő takaréktűzhely, illetve később a sparhelt fűtését, továbbá a kémény aljába épített és bemélyített, ma is meglévő katlant szolgálta.

A pitvarból jobbra és balra nyílnak a szobák. Az utcai szoba funkciója többször is módosult. Volt lakószoba is és tisztaszoba is, mivel az 1930-as évektől három generáció lakta a házat. Indokolt tisztaszobaként való berendezése, ahová csak ünnepnapon járhattak be a ház lakói. A tisztaszoba elrendezése és berendezése a parasztság polgárosodó rétegének életnívóját, illetve mélyen vallásos, római katolikus vallásosságát jeleníti meg. Itt egy módosabb paraszti életforma tárgyi emlékei kapnak helyet. Ezt a szobát gömbölyű, boglya-, vagy búbos-kemencével fűtötték, mely az ajtón belépve balra volt. Sárból készült, deszkaborítás nélküli padka ("patka") vette félkörívben körbe, a kemence és a fal között volt a "sut", ahol a gyerekek aludhattak. A padkát rongyszőnyeggel takarhatták le. A rongyból szőtt szőnyeg elterjedt volt: "asszony-szőtte" kenderfonálba, ócska, rongyból sodort, saját szövőszéken készült szövéssel a legtöbb háztartásban foglalkoztak Egyeken.
A kemence és az ajtó között még volt hely a vályogból rakott tűzhely számára, mely görbecseréppel csatlakozott a kéménybe. Ez a tűzhely itt már nem került visszaépítésre, mivel a padlóssá átalakított szobákban zománcos asztalsparhelt vette át a helyét és az is az udvari szobában volt az 1940-es évektől. A tűzhely 3 platnis lehetett.
A sut folytatásában a hátsó falon a kaszli következett, amely a módosabb házakban ötfiókos volt. Flóderozással (flóderfestés) díszítették, amellyel a fenyőanyagon valójában a keményfa erezetét próbálták utánozni. Porcelán fogantyúi, a zár mellett réz- vagy fémveretei voltak. A két felső fiók egyikében könyveket, a másikban zsebkendőket, a hosszabb fiókokban ruhaneműt, csizmát tartottak. Tetejét házi szövésű vagy bolti textíliával letakarták, melyre búcsúi kegytárgyak, porcelán vagy gipsz szakrális jellegű tárgyak, szobrok, gyertyatartók, esetleg díszes csészék, cifra bögrék egyéb apróbb tárgyak kerültek.
Ezt követte a fal mellett a tornyos ágy, melyben szalmazsákra helyezett ágyneműk  (párnák, dunna) voltak. A finomabb vászon párna- és dunnavégeket lapos öltésekkel körbevarrt fehér lyukhímzésessel vagy slingeléssel díszítettek. Ez volt az ifjú pár ágya. Az ágytakaró és az asztalterítő már újabb keletű: geometrikus díszítésű, gyári szövet. Az ágy előtt volt a fenyőfából készült ringóbölcső, az anya közelében, hogy gyermekét a bölcsőben ringathassa. Ez a bölcső később kikerült az udvari szobába, mivel az 1940-es évek elején az ifjú Vincze család átmenetileg ide költözött.
Ez az ágy a sarokig felment és az ágy fölötti fal volt a szent sarok, ahol vallásos témájú olajnyomatok, képek kaptak helyet (leggyakoribb a Lourdes-i Szűz Mária, a Szentháromság illetve Krisztus és Mária színes képe).
Az utcára két ablak nézett. Az ablakokon fehér, lyukhímzéssel ékesített vagy horgolt függöny volt. Függönypálca tartotta, amely két kampós szegen, később esztergált gombon állt. A két ablak között, illetve előtte volt a karos kanapé, amely egyszínű, bútorasztalos által készített berendezési tárgy volt. Előtte kihúzható, esztergált lábú asztal volt, két-három hajlított vonalú támlás, ívelt lábú, az 1920-as években készült székkel. A karos kanapé fölött, a két ablak között sötétszínű, fakeretes, kissé előredöntött állású tükör volt.
Az asztal fölött a mestergerendáról egy láncon csüngő, 11-es, azaz a legnagyobb méretű petróleumlámpa lógott. Kiállításunkon ezt asztali lámpa helyettesíti. Az épületbe 1960 körül bevezették a villanyt, így a mai villanyvilágítás - a lemeztányér szerű, árnyékoló alátéttel felszerelt égő - minden helyiségben elhelyezhető.
A másik falon, fenn, jobbra a sarokban az egyedülálló, barnára pácolt, eklektikus hatású, egyik felén fiókos, a másik felén akasztós ruhásszekrény vagy sifon volt. Az udvari ablak előtt kovácsoltvas állványú, lábpedálos, nem süllyesztős Singer varrógép állhatott: a háztartásokban jelentkező varrómunkák nélkülözhetetlen kellékévé kezdett ez válni a XX. század első felében.
Az ajtó mögötti sarokban volt a másik tornyos ágy, amelyen a férj szülei, később a felnövő gyerekek aludtak.
Ezt a szobát boglya (vagy búbos) kemencével fűtötték.

Az 1930-as, 1940-es évek fordulóján az udvari szoba volt az ifjabb család lakószobája. Itt a szülők és a gyerekek laktak. Ekkor az utcai szobában laktak a nagyszülők.
Az udvari szobában sparhelttel tüzeltek. Kiállításunk a régebbi bútorokkal berendezett állapotot, az átmeneti állapotot mutatja be. Az udvari ablak alatti festett, kerekes rokka igen régi darab. A lábbal hajtható, szárnyas orsóval ellátott kerekes rokkával az asszonyok dolgozták fel fonallá a finomabb kenderszöszt. A két udvari ablakon pálcás függönytartón tüllfüggöny. Az ablakok között barnakeretes tükör. A szoba hátsó falán egy régi tornyos ágy, felvetve, geometrikus díszítésű ágytakaróval takarva.
Az udvari szobában található a kihúzható asztal és a három támlás fenyőszék egy korábbi bútor-generációhoz tartozik. Az ajtó mögött a sarokban egyajtós, fiókos és akasztós szekrény. Itt különböző viseleti ruhadarabokat is láthatunk. A sötétszürke priccses nadrághoz helyi csizmadia által félpuha bőrből készített, hátul varrott, harmonikaszárú, ünneplőként hordott fekete bokszcsizma tartozott. A jegykendők, női alsóneműk díszítésére kedvelt technika volt a fehér lyukhímzés. A minták könnycsepp formájúak vagy borsó-alakúak lehettek. A padlón rongyszőnyegek. A bejárati ajtó mellett balra háromplatnis, zománcos asztalsparhelt, rajta tűzálló cserépedények, illetve öntöttvas edények.

Kezdetben döngölt padlósak voltak a helyiségek, de az 1940-es évektől mindkét szoba deszkapadlós lett, a konyhába lapos, égetett téglakockák kerültek.
A konyha végéből nyílóan, a hátsó falon, az udvari szoba mentén egy kb. 1 méter széles kiskamra ("kiskomra") is kialakításra került. A kiskamrában a háztartási munkákhoz közvetlenül használandó eszközök, illetve a mindennapi sütés-fűzéshez előkészített élelmiszerek, élelmiszer alapanyagok voltak. Üvegpalackok, csatos és szódás üvegek kerültek ide. Itt láthatjuk a kenyérsütés eszközei közül a gyékényből font szakajtókosarakat, a teknőre tett keresztfát, a szakajtókendőket és a kenyérkendőt. A szakajtókendők, terítők, gyúrókötények, sütőabroszok a legfinomabb kenderszöszből, esetleg lenből font, vásárolt fonálból készültek, díszítésükre meggy és kék színű, keresztszemes hímzéssel különböző levél- és virágmotívumokat használtak. Más esetekben a díszítésre alkalmazott csík- és geometrikus mintákat a házban felállított szövőszéken beleszőtték az alapanyagba.
Különböző szitákat is elhelyeztünk a falon felakasztva, alattuk a kenyérsütő lapát és a hamut kihúzó "szénvonó" látható. Mellettük a vajköpülő áll, illetve a különböző cserépedények (lekváros szilke, tűzálló, drótozott "tótfazék") sorakoznak.  

A lakóépülethez külső kamra tartozik, ahová az udvarról, külön bejáraton lehetett bemenni. A nagykamra terménykamra is volt, de itt különféle eszközök (tengeri-morzsoló gép, perzselő gép), zsákok, a szokásos háztartási eszközök (mosó- és dagasztóteknő, sütőlapát, dézsa, vessző- és gyékénykasok) voltak.
A lakóépület folytatásában a gazdasági épület később, az 1920-as évek legvégén érte el mai formáját. Itt alakították ki a cselédszobát, amelybe boglyakemence épült. Ez az 1960-as években már nyári konyhaként szolgált.
A nyári konyhát is magába foglaló gazdasági épület folytatása a kétállásos kocsiszín volt. Itt kéziszerszámokat: ásót, kapát, brűgőt, villát, ezen kívül ekét, kisebb vetőgépet is tároltak és itt van a padlásfeljáró is.  A kocsiszín után a ló- és tehénistálló következik. A bejárati ajtóval szemközti hosszú falon volt a 4 ló jászolja, a rövidebb, kert felőli oldalon a két szarvasmarha helye, a sarokban pedig a két borjúé.
Ezzel egy fedél alatt disznóól következett, hátul pedig a baromfiólnak volt a bejárata. Iker disznóól volt: egyik a hízónak, másik pedig az anyakocának és a süldőknek. A baromfiól "emeletes" volt: a kispadláson aludtak a tyúkok, alul pedig a kacsa kapott helyet. Libájuk sohasem volt, mert nem szerették.
Ennek az épületnek betoncserép (cementcserép) fedele van, melyet vélhetően egy tiszafüredi építőanyag-kereskedőtől szereztek be. Ez a héjazat-fedő anyag nehéz volt ugyan, de a nádtetőhöz képest jelentős előrelépésnek számított, mivel nagy víz- és fagyállóképességgel rendelkezett és a szélnek is ellenállt.
A tájház felújítása 2008-ban történt. A lakóépület folytatásában húzódó gazdasági épület később kerül berendezésre.

Egyek, 2009. november 10.

Dr. Vadász István, muzeológus

Country House of Egyek

Address: H-4069 Egyek (Hajdú-Bihar County), Fő út 57.


1. About the building of the Country House

The building of the country house is situated in the old and traditional centre of the village, along the main street of the settlement. It is a typical house of a well-to-do peasant from the first part of the 20th century in Egyek with other agricultural economic buildings, surrounded with farmyard. The owner of this house was a local small-holder peasant with ten-acle own land, who had this house built at the end of the 19th century, in 1895. Due to a successful farming his son became a peasant with thirty-acle own land in the mid 1930s. It was a prestigious status in the local society of those times.
The division of this house gave us the opportunity not only to show this type of traditional houses, but also to recall the athmosphere of the country-life of a local peasant family in Egyek in the past.
Concerning the arranged exhibition visitors can get an overall picture on the life and household of a traditional peasant family from the end of the 19th century up to the 1960s. In the early 1960s the house was provided with electricity and the head of the family was enforced to join the agricultural cooperative as it was a common effect during communist times all over the country. So we had chosen this data as an epoch-making line.
It was the former owner’s respect for tradition and their country life-style and poor living conditions that saved the house in almost original state.
In 2002 the local government of Egyek bought this property and it was renovated and was turned into a country house.
This dwelling house is a so called four-division building with room-kitchen and room-pantry arrengement. Its walling material is adobe, the pitched roof is thatched with reed. On the front side of the attic the loft is decked over materials with carved conventional-designed star and cross patterns. The gable of roof is decorated with cross made of wrought iron, that simbolizes the religious background of the original owner of the house. The porch can be found on the yard-side of the house and it has no door onto the street. That is wy the facade of the front side is strange because of asymetric distribution of two windows facing the street.
The long porch with rectangle-shaped brick columns was a typical form of veranda of well-to-do peasants in the first half of the 20th century in this region. The ceiling is coverred with wooden boards, the master bean runs through the entire length of the house. In the attic the cornice - otherwise called the "sárgerenda" -, runs along the top of the wall.

2. Country-life in Egyek - permanent exhibition

The main building is a dwelling house with four divisions. Entering the house from the veranda we get the so-called "pitvar", porch which was the front part of the kitchen. By the beginning of 20th century the traditional arrangement of the kitchen had changed. Some pieces of furniture were put in it. We can find a furnuture-like piece oposite of the yard door. It is the sideboard for storing kitchen dishes. The top part was for putting plates behind a rail; larger cooking pots were kept in the broader lower section of the sideboard.
Next to the door in the corner of the kitchen there is a low bench on which water containers stood. In the other corner there is a washstand with homespun decorated towels.
There is a hole for making fire in the oven. It is heated with straw, corn stalks, and, formerly, with reeds. Besides cooking, such a fireplace was used primarily for heating the front room.  

We can get to the front room and to the back room through the kitchen. The front room shows the modernization of the peasant life when new pieces of furniture began to appear. First we can find the round oven called "búbos kemence" and a bank suitable for sitting on, ran around its edge, while there was a small nook ("sut") in its inner corner that served as a resting or often as a sleeping place for children.
The beds are placed parallel to each other on two sides of the wall. Among these the one standing in the corner opposite the table is the highest ranking. This is used by the man of the house and his wife. The other bed in the opposite corner, behind the door, is the sleeping place of the newlyweds.
Above the bed, in the inner corner there was the sacred corner, "szent sarok" as Egyek had Catholic inhabitants.
Holy things, as well as statues, crosses and coloured pots, glasses brought back from pilgrimages, are placed on the three- or five-drawered chest of drawers ("kaszli"), standing next to the bed. In front of the windows there was a sofa, a bench with carved legs. Chairs are put next to it. A wardrobe is served to store clothes. It was in the corner opposite the sacred corner.
Next to the yard window we can find a sewing machine which was used for mendig and making clothes and dresses.
In the back room we can find an earlier generation of furniture. There is a special modern fireplace here called "sparhelt" and in the corner we can see a decorated spinning weel.
There is a third door in the kitchen which opens to the small panrty ("kiskomra") next to the back room. It was used to store foods and food staples.
This house had an extra pantry ("nagykomra") added to the building, with a door opening into the yard. It fulfilled the function of a storage room, to store grain and other food staples.
Another building was attached to the house. The former owner built a summer kitchen, a  cartshed (szekérszín) and a stable (istálló). The family had cows and horses in the stable. There were pig-pens, a duck-pen and a chicken-pen in the attached building.

Translated by Vadász, István