Főmenü:
Február 14-én farsangi kézműves foglalkozást tartottunk a könyvtár előterében. Csúnyábbnál csúnyább busóálarcokkal próbáltuk elijeszteni a telet. Olyan jól sikerült, hogy a nap is kisütött. Bohóc ablakdíszt is készítettünk dekorgumiból. A szerelmesekre is gondoltunk: szíves ablakdíszeket alkottunk színes papírból.
Egy kis busó történet…
A mohácsi sokácok messze földön ismert népszokása, a busójárás idejét a tavaszi napfordulót követő első holdtölte határozza meg. Régen Farsangvasárnap reggelétől Húshagyókedd estéjéig tartott a mulatság. A Farsang utolsó csütörtökjén a gyermekek öltöznek maskarába. Minden bizonnyal a balkáni eredetű sokácok korábbi hazájukból hozták magukkal a szokást, mely aztán Mohácson formálódott tovább és nyerte el mai alakját. A népszokás megjelenéséről a XVIII. század végéről vannak az első adatok.
A busó öltözete régen is olyan volt, mint ma: szőrével kifordított rövid bunda, szalmával kitömött gatya, amelyre színes, gyapjúból kötött cifra harisnyát húztak, lábukon bocskort viseltek. A bundát az öv vagy marhakötél fogta össze derekukon, erre akasztották a marhakolompot. Kezükben az elmaradhatatlan kereplőt vagy a soktollú, fából összeállított buzogányt tartották. A leglényegesebb azonban, ami a busót busóvá teszi: a fűzfából faragott, festett birkabőrcsuklyás álarc.
KIÁLLÍTÁS
Jelenleg is látogatható Pázmándi Sándor fotó kiállítása és régi fényképezőgép gyüjteménye.
Szeretettel várunk minden érdeklődőt!